Az "ideális" válás

Olvassátok el a 106-os hozzászólást, nekem tetszik :)

Lakkmániás lány

Verus, a Lakkfan szerzője naponta bemutatja szépen pingált körmeit. Néha csak ámulok, milyen precíz/aranyos alkotásokat hoz létre a szó szerint körömnyi felületen. Ami miatt követem a blogját - az egyetlen ilyen témájú általam olvasottként -, az a stílusa, ahogy ír. Tünci nyelven fogalmazva: teccik.

Kritika ajánló

Kicsit faramuci a helyzet mert nem olvastam a könyvet. Csak az Éva magazinban egy cikket róla, és teljesen felpaprikáztam magam rajta. Ezt valaki tényleg komolyan gondolja? Hogy a nők erre vágynak? Igaz, sose voltam friss diplomás bölcsész. Ahelyett, hogy véleményt írnék, inkább ajánlom Giziét A szürke 50 árnyalatáról. A stílusa olyan, amilyen, a Twilighthoz nem tudok hozzászólni, de azért sok mindent így fogalmaztam volna meg. Főleg arról, hogy mit gondolok a felkapottság indokairól.

Dorka újratöltve

Anno a Dorka sminkel videóit szigorúan hang nélkül néztem - nekem túl affektálós volt a szóbeli körítés hozzá. Azóta Dorka váltott, és Otthonka blogján jobbnál-jobb témákban olvashatjuk a bejegyzéseit. Érdemes benézni hozzá!

Egy jókedvű lány

Anna stílusa nagyon tetszik. A viselt ruhák és az összekötő szöveg is. Ha van kedvetek, nézzetek be a blogjába!

Ezt olvastam Nálatok - 2.

Lustanyu írásait nagyon szeretem, ezúttal azonban nem magára a bejegyzésre, hanem a hozzászólásokra hívnám fel a figyelmet. Két dolog tűnt fel: egyrészt a gyerekek nagy része önszántából kidobná a játékai nagy részét, mielőtt még sarokba lehetne szorítani őket ilyetén fenyegetésekkel (ezek szerint nem is ők igénylik a család eladósodásáig fokozott ajándékdömpinget?); másrészt érdekes eszmecsere bontakozott ki a gyerek helye a családban témakörben (egyenlő partnerként kell-e kezelni), amit valószínűleg újra elolvasok, ha majd aktuális lesz a dolog.

Ezt olvastam Nálatok - 1.

Eddig nem ajánlottam általam olvasott blogok bejegyzéseit, de ezen bejegyzés hozzászólásai, illetve hozzá kapcsolódva egy másik bejegyzés elgondolkodtatott. Amivel a magam részéről kiegészíteném:
Mindig figyeltem arra, hogy elkerüljem a "van már pasid" típusú kérdéseket (másoknak feltenni), és furcsállottam, ha másba nem szorult annyi tapintat, hogy szintén így tegyen - főleg ha a kedves anyuka/rokon állt elő ezzel. A kérdéskört azonban nem bővítettem idővel, ahogy aktuálissá vált a házasság/baba esetében a már-tartalmú mondat. Ezek a hozzászólások és a bejegyzés elgondolkodtatott a jószándékúnak vélt kérdések szükségességéről.